2014. április 5., szombat

Miért van szükségünk megbocsátásra?

Egy nagyon kényes témát szeretnék ma boncolgatni és szeretnék elmélkedni kicsit ezen, mert úgy gondolom, hogy az emberiség legnagyobb problémájáról van szó, amikor megbocsátásról beszélünk. 

Feltehettem volna úgy is a kérdést, hogy: szükségünk van-e megbocsátásra? de az úgy nem lett volna helyes, mert a világ helyzete, az emberek közötti kapcsolatok a világon, az országok közötti viszonyok, a különböző vallási csoportok közötti nézeteltérések, a háborúk, a társadalmi rétegek közötti különbségek mind-mind azt kiáltják bele a levegőbe, hogy az embernek égető szüksége van megbocsátásra.

De nem kell, hogy elmenjünk más vallási csoportokhoz, nem kell elmenjünk más országokba, egyszerűen csak nézzük meg a magunk életét, tartsunk egy kis, pár perces, önvizsgálatot, nézzünk bele a saját életünkbe, hétköznapjainkba, életünk különböző területein való történésekbe, (házasság, munka, barátok, szomszédok) és lássuk be őszintén: szükségünk van megbocsátásra!

De jön a következő kérdés: Miért van szükségünk megbocsátásra? 
Ahhoz, hogy tudjunk válaszolni a kérdésre, ahhoz tudnunk kell, mit is jelent megbocsátani.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti meghatározása a megbocsát igének így hangzik: "Bűnt, sérelmet nem ró fel többé." A megbocsátás főnév pedig azt a magatartást vagy tényt jelenti, hogy valaki megbocsát valamit. 

Láthatjuk a szótári meghatározásból, hogy ember ember ellen elkövethet bűnt, sérelmet. De ehhez nem kell nekünk szótári meghatározás, ezt nagyon jól tudjuk mindennapjainkból, hogy ez működik. Követnek el emberek velünk szemben bűnt is és sérelmet is, és mi is követünk el más emberek ellen bűnt is és sérelmet is. Ezek a bűnök és sérelmek ott maradnak az emberben, sebet okozva az emberi szívben, amiből keserűség, viszály, diszharmónia, gyűlölet és háború, háborúskodás keletkezik. Igen, súlyos következményei vannak az egymás ellen elkövetett bűnöknek és sérelmeknek. Miért is van szükség megbocsátásra?

A megbocsátásnak két iránya van. Én tőlem másik ember fele, és másik embertől felém. A megbocsátás abból a cselekedetből áll, hogy az ellenem elkövetett bűnt, sérelmet, amit a feleségem, barátom, munkatársam, szomszédom, főnököm, stb. elkövetett, nem emlegetem fel többé, hanem elmondom neki, hogy elengedtem a szívemből, megbocsátottam, nem haragszom, és azt szeretném, hogy kapcsolatunk békés, kiegyensúlyozott legyen. És ezt nekem is fontos megkapnom másoktól, ha felismerem azokat a bűnöket, sérelmeket, amiket elkövettem mások ellen.

A meg nem bocsátás egyik legsúlyosabb következménye lehet a harag. A haragból fakadnak a legtöbb problémák az emberek életében, kapcsolataikban. Mindig valakire haragszik az ember, mert mindig valaki keresztbe tesz neki, csak azt nem veszi észre, hogy az ő lelkében van valami baj, mert nem tud megbocsátani. 

És itt érünk el ahhoz a ponthoz, amikor látjuk a megbocsátás szükségét, szeretnénk a megbocsátás eredményeit, ami nem más, mint békesség, nyugalom, harmónia, közösség, megértés, de nem tudjuk elkezdeni, vagy nem tudjuk büszkeségünket félretenni, vagy nincs erőnk hozzá. Látjuk, hogy kellene az életünkben is valami beható erő, ami helyrehozza a lelkünkben való háborúságot, békétlenséget, nyugtalanságot. Látjuk, hogy kellene valami, ami a keserűség helyére örömöt hozna, a bánat helyére boldogságot, a szomorúság helyére derültséget. Sokan ebben a tehetetlenségben haragjukat Isten fele fordítják és Őt hibáztatják mindenért, mások nem hisznek Istenben és embertársaikat hibáztatják folyton. Ezekből a haragos állapotokból lesznek a viszályok, amelyek családi szintről országos, sőt nemzetközi szintre emelkednek és ennek eredménye egy háborús, békétlen világ, amelyben kénytelen az ember együtt élni a maga háborgásával.

Ha valaki megelégeli ezt az állapotot és jobbat szeretne, akkor keresni kezd. Tudja, hogy megbékélésre lenne szüksége, tudja, hogy nyugalmat szeretne először önmagának, aztán a környezetének, de nem tudja hogyan érheti el. De keresni kezd. És, aki keres, az bizony talál. Ez már törvényszerűen működik a világban. Én is így kezdtem el keresni valamikor a megbékélés útját, amikor harag, gyűlölködés, keserűség, fájdalom dúlt szívemben és azt láttam, hogy ha ez nem változik meg, akkor utam véget ér, összeomlok, feladom, mert nincs értelme.

Így találtam rá a megbékélés útjára, a megbocsátásra, és tudtam meg azt a nagy igazságot, hogy először nekem van szükségem megbékélésre, ahhoz, hogy meg tudjak békülni másokkal. De ahhoz, hogy én meg tudjak békélni lelkemben, szükség volt arra a beható erőre, arra a külső segítségre, amely Attól a személytől érkezett, aki alkotott engem, teremtett engem és aki jól ismer engem. Ez nem más, mint a Mindenható Isten, aki teremtette, alkotta ezt a világot, minket is benne, hogy éljünk megértésben, szeretetben, örömben. 

Szüksége van az embernek Isten megbocsátására először ahhoz, hogy a saját lelki egyensúlya helyreálljon. Ha ez megtörtént, akkor tud az ember embertársai fele megbocsátással fordulni. Amit én tapasztaltam, hogy Isten egy élő valóság, hogy Ő Krisztusban elvette a világ bűneit azért, hogy ki tudjunk békülni Vele. Ő úgy döntött, hogy többé nem rója fel az emberek bűneit, sérelmeiket, amelyeket ellene elkövettek azért, hogy békességet találjunk lelkünkben. Ez a megbékélés Istennel, hogy megbocsátotta bűneimet, vezetett el a lelki békességre, a megnyugvásra, a lelki harmóniára. És amikor ezt átéltem, akkor el tudtam engedni embertársaim bűneit, sérelmeit, amit ellenem elkövettek, és akkor tudtam én is bocsánatot kérni az általam elkövetett bűnök és sérelmek miatt, amelyeket elkövettem feléjük.

De nagyon fontos, hogy a harag, gyűlölet, keserűség és fájdalom, ami bennem volt el kellett távolodjon az útból, ahhoz, hogy mindezt meg tudjam tenni, és ehhez Istenre volt és van szükségem, és Jézus Krisztus áldozatára. Isten elsőként lépett a megbocsátásban az ember fele, ezt mindenkinek tudnia kell. Hiszen az egész a kezdetekhez nyúlik vissza, amikor az első emberpár bűnt, sérelmet követett el Isten ellen és ennek következménye, Isten haragja, mind a mai napig tart. De Isten ezt nem látta jónak, azért küldte el Fiát, hogy rendezni tudja a kapcsolatát ez emberrel. Ezért Jézusnak kínszenvedéssel kellet meghalni. Ennyire szeretett minket Isten. A sértett fél lépett először a megbékélés felé. Ez az, amit mi sokszor nem tudunk megtenni. Ehhez kell az isteni erő, segítség, hogy meg tudjuk tenni. De Isten csak akkor tud erőt adni, ha az ember Vele rendezte a dolgát. 

Miért van szükségünk megbocsátásra? Hogy békességben élhessünk Istennel és embertársainkkal, hogy lelki nyugalmunk legyen, hogy egészségesek legyünk nemcsak lelkünkben, hanem testünkben is, hiszen a bűnnek, sérelemnek, amit Istennel és embertársainkkal szemben elkövettünk, vagy velünk szemben mások elkövettek, terhe van. Teherként nehezedik az ember lelkére minden egyes meg nem bocsátott bűn, sérelem és ez kihat az ember testére és nemcsak lelkében lesz beteg, hanem testében is.

Egészséges életet élni testben, lélekben azt jelenti, hogy kibékültünk Istennel, bocsánatát kértük és Ő megbocsátott, kibékültünk embertársainkkal, és nap mint nap gyakoroljuk a megbocsátást mind Isten, mind embertársaink fele, hogy egy békés, kiegyensúlyozott életet éljünk. Ha Istennel kibékültünk, fontos tudnunk, hogy Ő földi létünk után is magához fog fogadni és Vele lehetünk, viszont ha megtartjuk a haragot a szívünkben akár Vele szemben, akár embertársainkkal szemben, akkor nem fogunk Vele találkozni és együtt lenni, hanem a magány, a gyűlölet és a harag mocsarában veszünk el örökre.

A megbocsátás útja nem egyszerű. A megbocsátás ebben a világban nem természetes. Egy gyűlölettel, haraggal, indulatokkal, feszültségekkel tele világban nem egyszerű erre az útra lépni. Egyedül az ember nem is képes rá. Birtokába kell jusson az igazságnak, bepillantást kell nyerjen abba a világba, amelynek Ura, Királya mikor itt járt, és keresztre szegezték így kiáltott fel: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek." 

Ezt csak természetfeletti módon érthetjük meg. Ebbe csak Isten által kóstolhatunk bele. Nem könnyű a döntés, de az eredmény megéri. Megismerni az igazságot szabadsággal jár. Felszabadulni a harag, gyűlölködés, erőszakos indulat alól és békességben, harmóniában, örömben és szeretetben élni Istennel és embertársainkkal. 

Ez az út Jézus Krisztus, akiről azt írja a Biblia, hogy a békesség fejedelme. Megismerni Őt annyit jelent, mint megismerni a békességet, örömöt, nyugalmat. Megismerni Őt annyit jelent, mint megismerni a megbocsátást és annak gyógyító erejét. Megismerni Őt annyit jelent, mint megismerni a megbocsátásra való szükségünk betöltetését.