2014. február 15., szombat

Mi az élet értelme?

Első nagy kérdésem olvasóim számára egyezik a címmel:

Mi az élet értelme? 

Ezt a kérdést szerintem minden ember élete során egyszer legalább felteszi magának, magában, vagy felteszik mások nekünk, vagy olvasmányaink útján találjuk szembe magunkat ezzel a kérdéssel, vagy körülményeink alakulása hozza úgy, hogy feltegyük ezt a kérdést. 

A válasz mindenképp nagyon fontos, amit adunk erre a kérdésre, mert az a válasz határozza meg életünk menetét, életünk irányát, cselekedeteinket, további gondolkodásunkat. Ezért kedves olvasó, ha eddig nem gondolkodtál el azon, hogy mi az élet, életed értelme, akkor most én felteszem neked ezt a kérdést. És kérlek oszd meg  válaszodat, gondolataidat, elméleteidet velem, velünk, mindazokkal, akik ezt a blogot olvassák, hogy együtt elmélkedhessünk, beszélgethessünk erről.

A Rendszeres olvasók menüpontnál feliratkozhatsz, a blog követőjévé válhatsz, a bejegyzések után a megjegyzéseknél várom a hozzászólásaidat, legszívesebben aláírással, vagyis legalább keresztnévvel és izgatottan várom gondolataidat.

Az én válaszomat meghatározza, hogy nyolc évvel ezelőtt találkoztam életem értelmével, aki nem más, mint a názáreti Jézus. Attól kezdve Ő lett a meghatározója az életemnek, gondolkodásomnak, cselekedeteimnek, életfelfogásomnak. A Biblia lett az iránymutató az életemben és ezen keresztül találtam meg azt, ami addig kérdésként lebegett előttem: miért élek ezen a földön?

Az Istennel való találkozásom átélése teljesen átváltoztatott, és folyamatosan átváltoztat, hogy ne csak földi szempontból nézzek dolgokat, hanem magasabbra rugaszkodva a földtől (persze szellemi értelemben) lássak rá az életem szakaszaira, akár vissza, akár előre nézek.

Tehát magasabbról nézve a dolgokat, Isten Igéje szerint, az élet értelme számomra az Istennel való közösség helyreállása Jézuson keresztül, az ember lelki békességének megtalálása, ami csak Istentől jön, a Vele való kapcsolat ápolása és az Ő akaratának megcselekvése, ami abban áll, hogy viszont szeretem Őt, mert Ő előbb szeretett engem, és szeretem embertársaimat, ahogyan magamat szeretem. 

Természetes úton nem mennek ezek a dolgok nekem, főleg az embertársaim szeretete, mert hát megszoktam ebben az önző világban magamat jobban szeretni mindenkinél, de Isten segítségével meg tudom csinálni, azaz természetfölötti erővel, amely Tőle származik megvalósítható ez a dolog. Ezért csodálom Isten kegyelmét, hogy földhözragadt, önző, fukar, kapzsi, magának való emberből Ő tud más embert faragni, aki kedves, előzékeny, jószívű, segítőkész, szelíd és szerető szívű jellemet fog hordozni. Persze ez a faragás fájdalommal is jár, de az eredmény szerintem megéri.

Ezért az átváltozásért érdemes élni, hogy láthatom akár a saját, akár a másik ember életében végbemenni e csodálatos munkát, ami nem embertől van, hanem Istentől.

Ezért az én válaszaim az élet nagy kérdéseire mindig Isteni szemszögből érkeznek elsősorban, utána meg próbálok olyan embereket is megérteni, akik nem így nézik elsősorban a dolgokat, majd igyekszem nekik is megmutatni a nagy képet egy kicsit magasabbról, hogy visszakerüljön mindenki az eredeti helyére, ahonnan valamikor kiesett.